Nagymamák Szent Anna Imacsoportja
Biztosat senki sem tud Jézus Krisztus Nagymamájáról, mert a Szentírás név szerint nem említi, a Szent Hagyomány pedig kezdve Szűz Mária szeplőtelen fogantatásától (mely szerint Joachim csak úgy volt apja Máriának, ahogy József Jézusnak) egészen a Szentek Életében olvasható apokrif legendáig (mely szerint Szent Annának Joachim halála után két férje volt és mindkettőtől Mária nevű leánya született) különféle színes, valóságos vagy képzelt ruhákba öltözteti áldott alakját... Egy biztos: tisztelete visszanyúlik a krisztusi időkre és alakja mindig a nagymamaság megszentelt állapotával függ össze.
Kedves Nagymamatárs!
Szeretném bemutatni nagymama csoportunkat. Sokat gondolkodtam, milyen keretben tegyek eleget vezetőnk, Gedeon Júlia felkérésének, végül úgy döntöttem, ha megengeditek, elmesélek egy történetet.
Enci, Ibi és Mesi óvodában lettek barátnők, együtt érettségiztek, és a 12 iskolai év alatt barátságuk szinte felhőtlen volt. Néha előfordult, hogy kettő kibeszélte a harmadikat, de mély szakadékok soha nem keletkeztek a három barátnő között.
Érdekes a sors: mindhármuknak két-két gyereke született, szinte hasonló korúak, és a férjeik is megtalálták a közös hangot. Micsoda életre szóló barátság tombolt hosszú évtizedeken át...!
Enikő nagymama lett. Eleinte Ibolya és Emese szó nélkül tűrték, hogy folyton a kisunokáról beszél, de egy idő után szóvá tették: nincs más témád, csak a kicsi?!
Enci megsértődött, nagyon rosszul esett neki, hogy barátnői nem értik, nem fogják fel, mekkora öröm és kegyelem nagymamává válni. Persze, mert gyerekeik más utakon jártak (egyetem, külföldi munka, stb.), de az ő lányai viszonylag hamar elkeltek és a kisebbik is rövidesen babát várt (Enikő a lelke mélyén büszke volt rá, hogy konzervatív nevelési elvei szíve szerint „térültek meg” még akkor is, ha a modern társadalom a „sikerességet” más mutatók szerint értékeli...)
Két kisunoka között szaladgált boldogan, miközben barátnői nem értették, miért nem ér rá soha velük randizni? Közben az ötven éves barátság lassan tönkrement... Miért? Nem az időhiány, hanem az tartotta távol Encit a másik kettőtől, hogy ők szinte belefojtották a szót, ha unokáiról áradozott...
Amikor az ember elveszít valakit, a sors mindig kárpótolja. Enikő felfedezett egy nagymama-klubot, ahol szeretettel befogadták. Hetente találkoztak és ilyenkor örömmel osztották meg unokáikkal kapcsolatos élményeiket. Ismét boldog volt, és már cseppet sem fájt a szíve a barátnői miatt.
Nagyon fontos a társas kapcsolat, a kommunikáció minden ember életében. Ám a nagymamaság egy különleges állapot. Többször megfigyeltem: az emberek udvariasan érdeklődnek az unokámról, én persze röviden válaszolok, nehogy túllépjem az illemszabály korlátját... ám ha egy másik nagymama kérdez, az más! Akkor látom a szeme csillogásából, hogy egy hullámhosszon van velem. És akkor mesélek... és kérdezek, mire ő is mesél, és kész a boldogság! Unokázunk, és újraélünk minden lelki édességet, amit a csöppség folyamatosan kínál nekünk...
Kedves Nagymamatárs!
Ha Te is szeretnél egy lelkes csapatot, imádságos közösséget belülről is megismerni, gyere el közénk.
Vezetőnk nyugalmazott óvónő, két gyerek édesanyja és hatszoros nagymama. Immár tizenéve tyúkanyóként terelget bennünket, és mivel Szent Anna a kedd asszonya, ezen a napon találkozunk 15 órától a Szent Család óvoda új épületében, a tornaterem előterében.
Alkalmanként két óránk van beszélgetni, imádkozni, teázni, néha sütizni, és havonta egy alkalommal szentmisén veszünk részt Zalaegerszeg és a környező falvak valamelyik templomában, az illető hely plébánosával történő előzetes egyeztetést követően. Mindig szeretettel fogadnak bennünket és ezek a templomi imaalkalmak maradandó közösségi élményt jelentenek a szintén tartalmas keddi összejövetelek mellett.
Karácsonykor apró, saját készítésű meglepetéssel ajándékozzuk meg egymást, a farsangi teadélutánjaink pedig teljesen nyitottak. Ilyenkor előadót hívunk és kellemesen elbeszélgetünk a finom, saját készítésű süteményhegyek „közreműködésével”. Egy-egy alkalommal a mintegy 15 fős nagymamacsoport harmada-fele szokott eljönni a keddi találkozókra, a havi szentmisén és a Szent Anna napi misén az olai temető kápolnájában megpróbálunk mind részt venni. Ezt követően fagyizással zárjuk az évet július 26.-án, majd nyári szünet következik augusztusban. Szeptembertől ismét indul a minden keddi imadélután, már alig várjuk!
Titkainkat egymás között akár meg is oszthatjuk, néha előkerülnek a nehézségek: az unoka betegsége, egy-egy anyós-meny/vő konfliktus is, és a közösség szeretetében megfürödve, az imádságban feloldódva már nem is fáj a tüskék bökése. Ha kell, politizálunk, leginkább szentekről elmélkedünk, még a (szigorúan jóindulatú!) pletyka sem kizárt, de mindig építeni próbálunk.
Van, aki már nincs közöttünk - imádkozunk érte és emlékét szeretettel ápoljuk. Van, aki elveszíti szerető társát - megpróbáljuk felkarolni. Figyelünk egymásra, de legfőképpen gyermekeinkért és unokáinkért fohászkodunk.
Ha egyházközségi bál van, mi jelentkezünk, a nagymamák is szeretnek táncolni, énekelni. Jókedv, mosoly, derű vezérel mindennapjainkban, hadd lássák az unokáink, hogy a nagymami egyre őszülő haja, sokasodó ráncai mögött is ott ragyog a soha el nem fáradó igaz szeretet!
Remélem, kedves Nagymamatárs, meggyőztelek és legközelebb Te is eljössz közénk! Szívesen befogadunk, szeretettel várunk.
Kelt Zalaegerszegen, 2014.szeptember 24.-én délután, Gébárti-tó parti napsütésben
Lejegyezte: Buksa Ildikó Katalin