Esküdtek családközösség 2011.
Kedden este 8… Zalaegerszegen egy szál gyertya körül gyülekezik néhány ember. Minden héten másik család várja otthonába az „Esküdtek” családközösség tagjait: „Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy ma is összegyűjtöttél minket, eléd hozzuk családjainkat, a szenvedőket, akik segítenek minket, azokat, akik ma nem tudtak eljönni, érezzék, hogy hiányzik jelenlétük! Jöjj közénk, áldj meg minket Urunk!– szólítjuk meg először Azt, Aki forrása közösségi életünknek, majd rózsafüzér imádsággal, Szentírásolvasással folytatjuk. Az este befejezéseként, tea és sütemény mellett, számolunk be egymásnak örömeinkről, gondjainkról.
Tavaly volt 20 éve, hogy kezdetben 6 fiatal házaspár megalakította az Esküdtek családközösséget. Az időközben 12 családra bővült csapat elsődleges közös célja az volt, hogy születendő gyermekeik számára olyan környezetet teremtsen meg, ahol természetes a keresztény hit és a hit szerint megélt értékrend.
Gyermekeink sorban születtek: tavaly az 54. kisbabát köszönthettük!
Különösen azok, akik ma egyetemisták- úgy nőttek fel, mintha egy nagycsalád tagjai lennének. A közös nyaralások, adventi gyertyagyújtás, farsangi mulatságok, gyerekközi nagyon sok szép élménnyel gazdagított mindannyiunkat.
Különleges ajándék számunkra, hogy a minket lelki vezetőként kísérő atyákat „közelről” ismerhettük meg: Stróber László, Kiss László, Kirner Zoltán, Bodorkós Imre, Gombos Bálint, Bokor Zoltán atyára nemcsak mint papunkra, hanem mint barátunkra is gondolhatunk.
10 évvel ezelőtt, plébániánk évkönyvében az „Esküdtek” családos közösséget Lázár Ervin mesealakjaihoz, a 12 nagyon testvérhez hasonlítottam. Ami fáj az egyiknek, attól sír a másik is, ami boldogság, itt, öröm ott is…
Nem volt véletlen a hasonlat. Akkor, valamennyien teljes szívünkből könyörögtünk, imádkoztunk két súlyos beteg társunk gyógyulásáért.
Miklós és Vali elment az Úrhoz; megalakult a közi „mennyei tagozata”. Úgy éreztük, nélkülük a közösség már soha nem lesz olyan, mint volt, de tudtuk, még jobban össze kell fognunk, hogy segítsük, erősítsük elsősorban az árván maradt családokat, és mindenkit, akinek szüksége van „Isten kinyújtott kezére”: a hívő emberek támogatására, együttérzésére.
Manapság az 50. születésnapokon gyűlünk össze a legnagyobb létszámban. A házigazdák és a környékbeliek örömére az ünnepelt otthona előtt az utcáról csendül fel az ének: „Nemcsak a 20 éveseké a világ!....” Ajándék az áldás és az ötven palacsinta, melynek elfogyasztásában természetesen segédkezünk...
Az idő múlását tapasztaljuk gyermekeink egyre gyakoribb esküvőinek ünneplésében is. Az Úristen ajándéka, hogy a sort az életre szóló igenek kimondásában Mikolás Attila pappá szentelése kezdte meg! Idén februárban az ötödik unoka születésekor imádkoztunk a babáért és édesanyjáért!
Végezetül néhány idézet a tagoktól, miért fontos számunkra még mindig, hogy az Esküdtek közösséghez tartozunk:
• A hitbéli jóság nem „csupán” a bajban mutatkozik meg, hanem hétköznapi dolgainkban is fordulhatunk egymáshoz; imakéréseink egymás kezében vannak a legjobb helyen, mert ha ígéretet kapunk, biztosak lehetünk: a „közbenjárás célba ér”.
• Az évek során mindannyian fejlődtünk, bölcsebbek lettünk. Hangsúlyok, érdekek átrendeződtek, eltolódtak. Egy családközösséghez tartozás olyan élmények összessége, amelyet csak a régi "nagycsaládi" érzéshez lehet hasonlítani.
Mit jelent ez? Felelősségvállalást, alkalmazkodást, kihívást, szeretet-gyakorlást, egymásra figyelést és elviselést, öröm-gond megosztást, és sok mindent, ami az emberek életében nap, mint nap történik.
Terveink? Esküdtek közösség 10 év múlva? Igen, ha a gyertya lángjánál szívből hangzik az ima: „Köszönjük Mennyei Atyánk, hogy ma is összegyűjtöttél minket! Szentlélek vezess minket, légy velünk!
Háriné Mile Mónika