Az ifjúsági énekkar
Az ifjúsági énekkar az idei vasárnapi fél tízes szentmiséken is igyekezett lelkesen énekelni, hogy még közelebb hozza a híveket Istenhez és így együtt szolgálhassuk Őt.
Régebbi tagjaink szerencsére továbbra is kitartóan vállalták, hogy részt vesznek az énekkar tevékenységében, illetve nagy örömünkre új énekesekkel és hangszeresekkel is gazdagodtunk. Az énekkar így különböző korosztályokból kapcsol össze fiatalokat a közös szolgálat jegyében. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy mindig vannak, akik megszólítva érzik magukat e feladatra. Így sosem maradunk jó énekes és fuvolista, gitáros, vagy furulyás nélkül.
Egy jó ideig Paksa Balázs és én szerveztük a csapatot, szeptember óta pedig az énekkar korábbi irányítója, Illyés-Pálos Andrea vette vissza az énekkar vezetését. Különösen örültünk, hogy a vezetőváltást is sikerült közösen összefogva, együttműködve, könnyedén áthidalni.
A dalok kiválasztásánál folyamatosan próbáltunk figyelni arra, hogy jól illeszkedjünk a liturgiához, illetve törekedtünk a változatosságra is. Tanultunk új dalokat, nemcsak bevonulásra, kivonulásra és áldozásra, hanem az állandó részekre is: a repertoár bővült például Almásy András és Bárth János (EHUP) misetételeivel.
Amikor tudtuk, hangszerekkel egészítettük ki az éneklést, legtöbbször gitárral, fuvolával, furulyával és csellóval, ha pedig lehetséges volt, többszólamú műveket választottunk.
Stróber László atyának köszönhetően idén megvalósult egy régi álom: egy szép, új vetítővászon beszerzésére került sor, így most már rendszeresen ki tudjuk vetíteni a dalok szövegét. Ezáltal a hívek is könnyebben be tudnak kapcsolódni az éneklésbe.
A hagyományokhoz híven ebben az évben is igyekeztünk folytatni a karácsony előtti jótékonysági tevékenységünket. Az énekkar énekelt a börtönben, hogy az adventi lelkülettel egy kicsit megérintse az ott élőket, ezen kívül részt vettünk a Jézuska váráson, ahol karácsonyi énekekkel egészítettük ki az általános iskolások pásztorjátékát.
Résztvevőként tudom, hogy a dicsőítés énekes formája sokat segít az Istenhez való lelki közelség kialakításában, és őszintén remélem, hogy a hívek számára is még inkább megtapasztalhatóvá vált ez a bensőségesség az ének által.
Bízunk abban, hogy Isten segítségével az énekkar mindig újabb és újabb tagokkal bővülve tudja majd az örömhírt ezután is vidáman, a zene segítségével közelebb vinni a hívekhez, különös tekintettel a gyerekekhez és fiatalokhoz.
Lőrincz Nanetta