Évközi 12. vasárnap 2020. június 21.
Hétfő: Fisher szent János püspök, vértanú és Morus szent Tamás vértanú.
Szerda: Keresztelő szent János születése, főünnep.
Péntek: Alexandriai szent Cirill püspök, egyháztanító emlékezete.
Szombat: Szent László király ünnepe.
Június hónapban hétköznapokon csak két szentmisét tartunk: reggel ½ 7 és este 7 órakor.A ¼ 8 órai szentmiseszándékot is elvégezzük. Aki szeretné az ¼ 8 órai szentmise szándékot más időpontra tenni, kérjük, jelezze a plébániahivatalban.
A szentmisékre vonatkozó rendelkezéseket igyekezzünk betartani. A padsorokban megfelelő távolságot tartunk. A közös háztartásban élők egymás mellet is ülhetnek a padokban. A mellékoltároknál levő ülőhelyeken is fontos a megfelelő távolság megtartása. A szentmiséken viseljük a szájmaszkot, és a szentmisére érkezéskor fertőtlenítsük a kezünket. A szentáldozás kizárólag kézbe történik, a békeköszöntésnél nincs kézfogás. A szentmise alatt nincs perselyezés, adományainkat a templomból kimenet a perselyes kosarakba tudjuk tenni. Hálásan köszönjük.
Plébániánk du.14-15 óra között van nyitva.A plébánia telefonszámán (599-230).
A Szent Család Óvoda óvónői állást hirdet. Érdeklődni lehet az óvoda honlapján.
Jövő vasárnap évközi 13. vasárnap lesz.
Az alábbiakban szeretettel osztjuk meg a testvérekkel Horváth István Sándor atya gondolatait, melyeket az "Élő víz" kiadványon olvashatnak:
Az isteni gondviselés
Egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallunk meg és mit nem. Mi az, ami befolyásolja az életünket és mi az, ami meg sem érint minket.
A tömegkommunikációs eszközökből, az internetből, a rádióból és a televízióból nap mint nap félelmet keltő dolgok zúdulnak ránk. A globális felmelegedéstől az áramdíj emelkedéséig, a jégkorszaktól az újfajta influenzavírusig mindentől félünk, nem is beszélve a facebook esetleges leállásáról, amely sokak szemében a világvégét jelentené. Vajon az információk özönvízében meglátjuk a szigetet, ahol kiköthetünk? Meghalljuk a szívünket megnyugtató üzenetet? Jézus újra és újra megismétli: Ne féljetek!
A félelem, a szorongás, a bizonytalanság fokozatosan megmérgezi életünket, ha nem tartunk időnként méregtelenítő kúrát, azaz nem tárjuk fel félelmeink okát. E vizsgálódás során aztán rájövünk, hogy sok esetben semmi alapja nincs a félelmeinknek, például olyan jövőbeli események bekövetkeztétől rettegünk, amelyeknek semmi esélye sincs. Ha a jövőt nem is tudhatjuk előre, azért szeretnénk biztonságban tudni életünket és kizárni a fenyegető veszélyeket. A hívő ember számára a gondviselésbe vetett hit a legjobb ellenszer a félelmek ellen. Aki Istenre és az isteni gondviselésre bízza életét, annak nincs miért aggódni!
Az isteni gondviselés természetét sokan félreértik. Egyesek azt gondolják, hogy Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy minden apró bajunkban azonnal a segítségünkre siet. Mások azt várják, hogy saját mulasztásaikat majd Isten kipótolja. Ha Isten ilyen módon avatkozna bele az életünkbe, akkor az emberi szabadságunk megsértése volna, ami távol áll Istentől. Isten nem fogja kényelmessé tenni életünket olyan módon, hogy elmulasztott kötelességeinket elvégzi helyettünk.
Engedjük, hogy az isteni gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk érte hálásak!
Csendesen, rejtetten
Arra is figyelnünk kell, hogy a gondviselésbe vetett hit még véletlenül se bátorítson minket felelőtlenségre. Nem mondhatjuk: Miért vigyázzak, amikor Isten úgyis vigyáz rám, gondomat viseli! A céltalan, bizonytalan, tétovázó embereket messze elkerüli a gondviselés. De abban a pillanatban, amikor elkötelezzük magunkat valamilyen jó megtételére és elkezdjük annak megvalósítását, akkor megérezzük Isten segítségét, megtapasztaljuk azt, hogy megáldja munkánkat, törekvéseinket.
A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten működik.
Mesterünk és tanítónk
Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához az örökkévalóságba. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk.
Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!