Zarándoklat
2014. október 23. (csütörtök) 11:33„Semmi se aggasszon, semmi meg ne félemlítsen. Elmúlik minden.
Csak Isten marad ugyanaz.
Mindent elér a türelmes, és
akinek megvan az Istene, mindene megvan.
Isten egyedül elég!"
(Avilai Szent Teréz)
Mindig elámulok azon a szépségen, amivel Isten megajándékoz nagyvonalúan bennünket egy zarándokúton. A dübörgő tenger morajlása, a friss levegőt hozó szél játszadozása… , menni és megérkezni végül. Valahová odaérkezni lelki értelemben is-„valahová” az Ég és Föld között, ami nem pusztán egy kegyhely a sok közül, inkább Isten áldotta hely, egyfajta „kikötő”, lelki oázis, ahol révbe érnek az emberek, s feltöltődve mennek vissza oda ahonnan eljöttek, de már egy másik emberként. Élve a zarándoklat kínálta lehetőséggel, lelkünket az egekig emelve, átélhetjük, a Magasságos jelenlétét, átérezhetjük életünk értelmét, tudatosulhat bennünk, hogy a földön töltött életünk nem több és nem kevesebb, mint előszoba, s hogy ez a röpke lét is a Teremtő véghetetlen jósága, ingyen adománya. Mindenki másképp járja végig ugyanazt az utat. Aki nem kel útra, az soha nem lel önmagára, és soha nem lesz azzá, aki lehetne. „Lelki utazásunk” során szívünk megtelik egyszerű, szép, éltető érzésekkel és megtapasztaljuk Isten közelségét. Minden kegyhely az imádság, az imádságra buzdítás erőforrása, a megtérés, életünk Istenhez térésének a helyszíne is, szakítás életünk addigi bűnös vágyaival és szándék a jóra- törekvésre. Megérezhetjük, hogy Isten kegyelme velünk van, nem veszi le vállunkról életünk keresztjét, de erőt ad azok hordozásához.
Ezekkel a gondolatokkal indultunk útra augusztus 7-én Gombos T. Bálint atya vezetésével a zalaegerszegi Mária Magdolna és a gencsapáti plébánia lelkes zarándokai, hogy felfedezzük Portugália, Európa egyik legrégibb nemzetállama és Spanyolország, hivatalosan: Spanyol Királyság legszebb tájait, Fatimában pedig köszönthessük égi Édesanyánkat.
Zarándokutunk első állomása Lisszabon volt, ahová a késő esti órákban repülővel érkeztünk. Másnap már a város látnivalóinak felfedezésére indultunk. Európa szárazföldi területének legnyugatibb fővárosa a Tejo tölcsértorkolatában a folyó jobb partján található. Első utunk a Szent Antal katedrálishoz Lisszabon első templomához vezetett, ahol szentmisén vettünk részt. Szentmise végén hódolatunkat fejezhettük ki Szent Antal ereklyéje előtt A katedrális kincse az a keresztelő kút, amelyben a 16 éves, későbbi (Páduai) Szent Antalt keresztelték, aki egyben a város védőszentje is. Tovább ismerkedve a várossal, a felfedezők emlékművével szemben található Szent Jeromos-kolostort kerestük fel. Kihagyhatatlan látványosság, a portugál késő gótikus építészet remeke. Az 1501-ben épült kolostor hihetetlenül fotogén: csillogó, elefántcsont színű, éles tornyokkal és bonyolult tengeri szörnyekkel, korallokkal gazdag – motívumokkal. Templomában a Jeromosok rendje is azt tartotta feladatának, hogy a király és a tengerészek lelki békéjéért imádkozzon. A fenséges épület a mánuel stílus egyik legsikeresebb alkotása és egyben
Lisszabon legjelentősebb műemléki épület együttese a közeli Belém-toronnyal és a Felfedezők emlékművével.
Délután már Sintra nevezetességeivel ismerkedtünk. Sintra-t a középkorban mórok és zsidók lakták, a 19 században azonban a portugál királyok nyári székhelyévé nemesedett. A városközpontban található királyi villa (Palácio de Vila) a fordított tölcsérekre hasonlító kéményeiről híres, a mór, mánuel, rokokó és keleti stílusjegyeket magán viselő Pena Palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét.
Sintrát elhagyva a 18. századi Mafra-palota, Európa egyik legnagyobb kiterjedésű bazilika-, kolostor, királyi palota épületegyüttese bűvölt el bennünket. Az alapvetően barokk stílusú építmény fő része a palota, a kolostor, a könyvtár és a székesegyház. Az építését 1730-ban fejezték be, és ez a palota lett a portugál királyok vadászkastélya.
Este már Fatimában hajtottuk álomra fejünket. Másnap délelőtt a hajnali szentmise után ismét útra keltünk és Portugália további nevezetességeivel ismerkedtünk. Bathalja-ba felkerestük a világörökség részét képező Győzelmes Szűz Mária kolostorát és templomot. Az épületegyüttes különleges értékét az adja, hogy ez a legnagyobb angol gótika hatása alatt épített templom és kolostor portugál földön, a mánuel stílus egyik legjelentősebb alkotása. I. János király halálát követően egy nyolcszögletű panteon építésébe kezdtek, amit azonban a mai napig sem fejeztek be. A kápolna a templom apszisának folytatásában található. I Mánuel uralkodása idejében készült el végleges formájában a Királyi kerengő a mánueli stílus egyik gyöngyszeme, egy csodálatos harmóniával megépített kerengő, finoman kidolgozott, hálószerű kőcsipkékkel díszítve. Jellegzetes mintái a növényi motívumok, Mánuel király gyűrűs éggömbjével illetve a Krisztus-rend kettős keresztjével. A kápolna közepén áll az uralkodó párnak, I. Jánosnak és feleségének Philippának a síremléke.
Tovább indulva Nazaré városát kerestük fel. A legenda szerint a város nevét egy kis fából készült Szűz Mária szoborról, a „Fekete Madonnáról” kapta, amit egy szerzetes hozott a 4. században a Szentföldről. Sajnos az óceán partján végighúzódó halászfaluból kisvárossá fejlődött település szépségeit a nagy köd miatt nem láthattuk, de hallhattuk a természeti erők, a haragvó, zúgó, morajló óceán hangját. Nazaré városkáját elhagyva Coimbra nevezetességeivel ismerkedtünk. A város védőszentje, Portugáliai Szent Erzsébet, II. András magyar király dédunokája. Férje, Dénes király halála után Coimbrában alapított kolostort. Ellátogattunk a Kármelita kolostor kápolnájába, ahol Lúcia nővér, a 2005-ben elhunyt látnok mindennapi imáit végezte.
Szombat este a nemzetközi rózsafüzér imádságon, majd a fáklyás körmeneten vallottuk meg hitünket, s köszöntöttük felemelt gyertyákkal Szűzanyánkat. Nagy örömünkre szolgált, hogy a rózsafüzér néhány titkát lelki-atyánk és csoportunk nászutas párjának vezetésével magyarul hallhattuk és imádkozhattuk. Megható és felemelő volt a sok ezer ember között piciny kis csoportként képviselni hazánkat, plébániáinkat.
Vasárnap zarándokcsoportunk felkereste a Magyar Keresztutat, mely 1956-ban külföldre szakadt honfitársaink adományaiból épült fel a forradalom áldozatainak emlékére. Csodálatos érzés volt végigimádkozni ebben a gyönyörű olajfaligetben azt a keresztutat mely minden pillanatban magyarságunkra emlékeztetett. Jó volt ott magyarnak lenni! Megérkezve a Kálváriára a Szent István Kápolnához, szentmisén vettünk részt, köszöntöttük a legnagyobb magyar szentet, a Szűzanyát, hiszen Szent István felajánlotta neki országunkat, így Ő lett a magyarok védőszentje.
A szentmise után lehetőségünk nyílt a jelenések helyszínének, valamint Ferenc, Jácinta, és Lúcia /a három kis pásztorgyermek/ Aljustelben lévő szülőházának és Fatima plébániatemplomának megtekintésére. Tiszteleghettünk Kondor Lajos atya sírjánál, aki életében a kis pásztorgyerekek posztulátoraként nagyon sokat tett, hogy a fatimai események széles körben ismertté váljanak.
Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítõ portugál kis tanyaközpont, Leiria püspökségben, Lisszabontól 130 kilométernyire. Ebben az eldugott, jámbor kis fészekben élt a fatimai csoda három egyszerű kis látnoka: Lucia, Jacinta és Francisco. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdődtek. Fatima az egyik legnagyobb katolikus kegyhely a világon 1917 óta, amikor is Szűz Mária május 13-án először jelent meg a három pásztorgyermek előtt. 1916 május 13-tól 1917 október 13-ig három angyali és hat Mária-jelenés volt Fatimában. Szűzanya három titkot is közölt a látnokokkal, ami miatt nagyon sokat szenvedtek! Az első titok: a pokol llátomása és azoknak a büntetésének a megjövendölése, melyek a világra várnak, ha nem hallgatnak Mária figyelmeztetéseire! A második titok: Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének a kinyilatkoztatása, amely reménycsillag a világbéke és a lelkek üdvössége számára. E két titok fő része: „Engeszteljetek!!! Mentsétek meg a lelkeket!”
A harmadik fatimai titkot Szent II. János Pál pápa 2000. május 13-án, Jácinta és Ferenc boldoggá avatási ünnepsége után fedte fel. A harmadik fatimai titok elsősorban az ateista rendszernek az Egyház és a keresztények elleni harcát, és a második évezred utolsó századában tanúságot tevő híveknek a szenvedését, és a Szeplőtelen Szív győzelmét állítja elénk! A Szűzanya hatodik jelenését, a Napcsodát, 1917. október 13-án legalább 30 ezer ember látta. A Szűzanya kérésére jelenések helyén kápolna majd hatalmas klasszicista bazilika épült. Szűz Mária az utolsó üzenetben ünnepélyesen kijelentette: „Én vagyok a Rózsafüzér Királynője!” A város központja a „Nossa Senhora do Rosário” Bazilika, ill. az előtte lévő tér. A templomot 1926-ban kezdték építeni és 1952-ben fejezték be. Az előtte lévő hatalmas térről látható, hogy kicsit a római Szt. Péter teret idézi, de jóval modernebb (neoklasszikus) felfogásban. Az egész terület térkialakítása az itt megjelenő több százezres, olykor milliós zarándok sereg mozgatásához tervezett, ami még „üresen” is lenyűgöző látvány. A nagyméretű térre egy kőfalba vágott ajtón keresztül léphetünk be, ahonnan egy márvánnyal kikövezett út kilométernyi hosszan vezet a Jelenési kápolnáig és a templomig. A kápolna a hajdani tölgy helyén áll, ahol megjelent a Szent Szűz. A templom előtt a csodát először látó kisgyerekek szobrai a legmegkapóbbak, a templomban pedig a sírjaik. (Francisco Marto 1919 április 4-én, Jácinta Marto 1920 február 20-án, Lucia Santos: 2005 február 13-án, 97 éves korában költözött az égi hazába.)
Hogy Isten meghallgatott-e bennünket? Hallotta-e csöndes sírásunkat, testünk fájdalmát, lelkünk bánatát; nem tudom, de a Szűzanya lábainál hagytuk s az Ő kérésére reményeink szerint biztosan meghallgatást nyertünk.
Ötödik nap reggelén búcsút intettünk e szent helynek, folytattuk utunkat Portó városa felé.
Ez a festői szépségű táj a portugál nemzet bölcsője. Portó az ország Atlanti-óceáni partvidékén, a Douro folyó tölcsértorkolatának északi partján – ahol az északi hegyvidéken kanyargó Douro folyó torkollik az Atlanti óceánba - fekszik. Itt hajóra ültünk és így fedezhettük fel a város építészeti szépségeit, rövid betekintést láthattunk a folyót átszelő hidak sokaságáról, melyek közül a leghíresebb az Eiffel iskola mesterei által emelt D. Luis híd.
Késő délután érkeztünk meg Santiago de Compostela városába, mely híres katolikus zarándokhelyként ismert, itt ér véget a Szent Jakab-út. A Szent Jakab-katedrálist idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé építették. A székesegyház Spanyolország legnagyobb román kori temploma, méretében és díszítésében is a legjelentősebb zarándoktemplomok közé tartozik. Az épület külseje a felújítások során teljesen átalakult. Ekkor épült a székesegyház ma is látható főhomlokzata, az Obradoiro-homlokzat. A szentély középpontjában áll a főoltár, alatta helyezkedik el a kripta, ahol az apostol ereklyéi találhatók. A zarándokokpatrónusának sírja fölött épült katedrálisban imádkozhattuk az e napi szentmisénket, melyben kértük a Szent pártfogását további zarándokutunkra, életünkre.
Zarándoklatunk hatodik napján Spanyolország ősi Mária-kegyhelyére, Covadongá-ba utaztunk. E szép ősi Mária-szentély északnyugat-Spanyolországban, Spanyolország északi részén a Picos de Európa (Európa csúcsai) hegységben található. A kontinensre visszatérő tengerészek az itteni hegyek ormait pillantották meg legelőször a távolból, innen a név. Covadonga nevezetes hely a spanyol történelemben. 722-ben Peyalo vizigót nemes itt mért először vereséget a mór hadakra, majd megalapította az Asztúriai Királyságot. A csata emlékére egy kolostor és templom épült itt, ahol szentmisénket imádkoztuk, majd irány Burgos, az El Camino egyik fő állomása, ahol az UNESCO világörökség részét képező hatalmas katedrális szépségében gyönyörködtünk. A gótikus építészet egyik legszebb spanyolországi példájaként emlegetik. Híres hatalmas méretéről, és egyedi vonalvezetéséről. Különös benyomást kelt eleganciájával, vonalainak harmóniájával. A főportál a Puerta de Santa María, mely fölött csillag formájú rozetta ablak látható. A homlokzat díszítőelemeiként Kasztília nyolc királyának szobra sorakozik. A hármas kapuzat felett emelkedik a két egyforma, egyenként 84 méter magas ikertorony. Oldalhajóiban 19 szebbnél-szebb kápolna nyílik.
Hetedik nap kora reggel már Nagy Szent Teréz városába, Ávilába igyekeztünk. A város Spanyolország középső-nyugati részén, nem messze Madridtól található. Az 1130 m-es magasságban fekvő tartományi központot három oldalról hegyek határolják. A XII. században emelték 88
gránitbástyával megerősített 9 kaput magába foglaló monumentális városfalat. A város szentje: Avilai (Nagy) Szent Teréz szűz és egyháztanító. Gyermeki lelkesedéssel előbb vértanú, majd remete szeretett volna lenni. 1533. november 2-án karmelita apáca lett. Rendi neve: a Jézusról nevezett Teréz. Belső élete misztikus magasságokba emelkedett. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit. 12 társával megalapították a Szent József-kolostort. Itt az eredeti karmelita szabály szerint éltek, „sarutlanok” lettek. Keresztes Szent Jánossal sikeresen reformálta meg rendjüket, az eredeti szigorú szabályok szellemében. Sok rendházat alapított, kiterjedt levelezést folytatott. Azt kívánta, hogy mindig a vidám derű uralkodjék az összes kolostorban. Teréz belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, melyekkel magát szokta bátorítani: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!” 1582. október 4-én halt meg, épségben maradt holttestét Alba városában őrzik. 1614-ben avatták boldoggá, 1622-ben XV. Gergely pápa szentté avatta. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói címet adott neki. Spanyolország második védőszentje. A San Salvador (Krisztus a Megváltó) katedrálisban szentmisén vettünk részt, majd továbbindultunk a spanyol fővárosba, Madridba, mely 1561-ben lett Toledó helyett Spanyolország fővárosa.
A fővárosban felkerestük a Királyi palotát, Spanyolország legnagyobb barokk palotáját, Madrid fő turistalátványosságát, mely Spanyolország királyának hivatalos rezidenciája. Jelenleg ünnepségeknek, diplomáciai, és protokolláris eseményeknek ad otthont. A tér másik oldalán látható az Almudena katedrális. Madrid katedrálisának építése csak 1879-ben kezdődött meg. Az építkezés lassan haladt, az 1930-as években, a polgárháború következtében teljesen le is állt. A neogótikus katedrálist végül 1993-ban II. János Pál pápa szentelte fel, de 1999-ig folytak még építési munkálatok.
Másnap reggel tovább indultunk Barcelonába. Út közben Zaragozában a híres Oszlopos Madonna kegyhelyénél, köszöntöttük égi Édesanyánkat szentmisénkben és kértük pártfogását. A hagyomány szerint Szent Jakab apostolnak itt jelent meg egy alabástrom oszlopon Szűz Mária, s elrendelte, hogy tiszteletére templomot emeljenek, cserébe ő pedig védeni fogja egész Hispániát és Zaragozát. A jelenés helyén és annak tiszteletére épült az Oszlopos Miasszonyunk katedrális. Délután már az észak-nyugatra található az 1236 méter magas Monserrat hegyen, a Montserrati bencés kolostorban a Fekete Madonna kegyhelyén gyönyörködtünk a táj, a sziklába épített kolostor és bazilika szépségében. A „Montserrati Szűz” szentélye az Ibériai-félsziget második legfontosabb zarándok-helye. Egy olyan hely, ahol az isteni lehelet és a természet diadala találkozik. Amint a félelmetes szerpentinről kitárulkozik a táj, szinte megdöbbentő a látvány. Ez a különös légkör rátelepszik a lelkekre. Egy pillanatra az az érzés támad bennünk: most csendben kell lenni, idefent közelebb van az Isten. A lenyűgöző harmónia földjén jártunk. A kolostor melletti bazilikát 1559-1592 között építették, itt énekel a világ egyik legrégebbi fiúkórusa, az Escolania. A templom falai között található a Montserrati Szűz szentélye, a Fekete-Szűz gyermekével, akit csak „La Moreneta”-ként (A kis fekete) emlegetnek. A Szűz Máriát és a fején koronát viselő gyermek Jézust ábrázoló kegyszobrocskát a legenda szerint Lukács apostol faragta, és maga Szent Péter hozta a sziklák közé Krisztus születése után 50 évvel. Este már Barcelonában tértünk nyugovóra, majd másnap már Barcelona nevezetességeivel ismerkedtünk.
Barcelona Katalónia fővárosa Észak-Spanyolországban, a Földközi-tenger partján található, mintegy 120 km-re délre a Pireneusoktól és a francia határtól. Érseki központ és egyetemi város. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb kikötővárosa. Délelőtt buszos városnézés keretében láttuk a város főbb nevezetességeit, majd Gaudi fő művével a Sagrada Familia-val ismerkedtünk.
Sagrada Família 1882–2026 (?), a Szent Család temploma (A Szent Család Engesztelő Temploma és Bazilikája), kriptája és a Születés kapuja az UNESCO kulturális Világörökség része. 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa bazilika rangjára emelte és megszentelte. Jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is. Gaudi a Sagrada Familiát 18 toronnyal tervezte, amelyek közül 12 az apostolok, 4 az evangélisták tiszteletére van szentelve; a fennmaradó két torony Jézus és Szűz Mária tiszteletét jeleníti meg. A bazilika fő tornya a Jézus torony, amely a tervek szerint az összes többi fölé emelkedik majd, de nem lesz magasabb a környező hegyeknél, hogy az ember műve ne magasodjon Isten műve fölé. A belső magasság nagyon nagy. A boltozatot kőoszlopok tartják, amelyek fákat ábrázolnak, ezért a tetejükön szétágaznak, és beolvadnak a mennyezetbe. A kripta az apszis alatt fekszik, neogót stílusú. Aközépső kápolnában imádkoztuk az e napi szentmisénket, a Szent Család oltalmába ajánlva családjainkat, szeretteinket. Jobbra a Montserrati Szűz kápolnája látható, aki Katalónia védőszentje, és a Jézus-kápolna. A másik oldalon a szentségek kápolnája, és a kármeli Szent Szűz kápolnája, ahol Antoni Gaudí nyugszik. A bazilikában tett látogatás után a tengerpart szépségeiben gyönyörködtünk, a bátrabbak a hűvös idő ellenére meg is mártóztak a hullámokban.
Elérkeztünk zarándokutunk spanyolföldön töltött utolsó éjszakájához. Reggel búcsút intettünk e tájnak és hazafelé indultunk. Útközben gyönyörködtünk a Costa-Brava-i tengerpart hívogató kis öbleivel, majd a francia riviéra szépségeiben. Utunk Marseille városa mellett vezetett, ahol rövid városnézés keretében megtekintettük a város minden pontjáról látható Notre Dame de la Garde neobizánci stílusú bazilikát, amely egy domb tetején álló székesegyház. A templom előtt széttekintve a mesébe illő a part menti táj. a város, a tenger, igazán lenyűgöző panorámaként tárult elénk. Szentmisénket a város Szent György templomában imádkoztuk. Késő éjjel már Olaszországban hajtottuk álomra fejünket, és készültünk zarándoklatunk utolsó hazafelé tartó napjára.
Zarándokutunk végső napján egész napos utazás várt reánk. A hosszú utazás során többször elővettük a rózsafűzért, elmélkedtünk titkain. Ebben a rövidített evangéliumban naponta rátalálhattunk arra az útra, mely az Isten Anyjához és Szent Fiához vezet. Naponta csendültek fel ajkunkról a szép Mária énekek. Ezúton is köszönjük Bálint atyának mind a szervezésben nyújtott segítségét, mind pedig a zarándokút lelki vezetését, különösen is azt, hogy naponta volt lehetőségünk részt venni szentmisén. A világi és zarándokprogramokban egyaránt bővelkedő út során sok szép lelki élménnyel, látvánnyal és ismerettel gazdagodva, és kegyelmi ajándékokkal bővelkedve térhettünk haza otthonainkba.
Salamonné Margit