Virtuális séta

Irodai nyitvatartás: H: 9:00-13:00 • K: 12:00-17:00 • Sz: 9:00-13:00 • Cs: 12:00-17:00 • P: 9:00-13:00

Telefon: 92/599-230 | E-mail:

ITT JÁRTAM…

2012. július 2. (hétfő) 11:31

host=picasaweb.google.com&hl=hu&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=https%3A%2F%2Fpicasaweb.google.com%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2F108675937091925849016%2Falbumid%2F5760504367124039937%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3DhuFekete Madonna zarándokvonat  Czestochowába 

2012. június 25-27.

„Eljöttünk a Fényes Hegyre

ide vágyik minden nép,

mert itt vár ránk Urunk Anyja,

ki nekünk is a jó Anyánk.

Bár az arcod megsebeztük,

szemed mégis ránk tekint,

s így tehozzád bizalommal jöhetünk;

Madonna, Fekete Mária,

Fogd meg jól a kezünket!

Madonna, Fekete Mária,

Védd Hazánk és egyházunk!”

 

Lelki megújulásunkért! Összetartozásunkért! Ez volt a jelmondata a Misszió Tours által szervezett, 750 fős vonatos zarándoklatnak. Budapest, Nyugati pályaudvar, reggel 5 óra. A 10. vágánynál meghirdetett találkozási ponton több százan várakoztak, amikor odaérkeztem. A szervezők felsorakoztak tábláikkal, így nagyon könnyű volt megtalálni útitársaimat, akikkel együtt töltöttük ezt a 3 napot. Nagy öröm volt látni a zarándoklat lelki vezetőit: Dr. Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök urat, Dr. Székely János Esztergom – Budapesti Főegyházmegye segédpüspökét, Tamás Józsefet, aki a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke, Bátor Botond atyát, a pálos rend tartományfőnökét és a többi, zarándoklatunkon résztvevő pálos szerzetes atyákat, valamint az  – Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről –  érkező csoportokat kísérő lelki vezetőket. Miután elfoglaltuk helyünket a Nosztalgia vonaton, Isten áldásával elindultunk. Szlovákián / Felvidéken át utaztunk, ahol további testvérek csatlakoztak hozzánk. Kisebb bonyodalmak után ( mozdony csere, közel 2 órás késés, vagonok lekapcsolása miatti átcsoportosítás ) érkeztünk meg zarándoklatunk első állomására Wadowicebe, boldog II. János Pál pápa szülővárosába. 1920. május 18-án itt látta meg a napvilágot, itt keresztelték meg, és itt nevelkedett a szentéletű pápa. Sajnos sem a szülőházát, sem az ideiglenes múzeumot (idő hiányában ) nem tudtuk megtekinteni – talán majd egy következő zarándoklat alkalmával sort kerítünk rá.  A Bazilikában bemutatott szentmise azonban sok mindenért kárpótolt bennünket. Isten próbára teszi az alkalmazkodó képességünket, türelmünket, de meg is ajándékoz bennünket J. Ezt követően folytattuk utunkat Czestochowába. A szép táj, a dombok övezte települések látványa rabul ejtette szívünket. A vonaton elfogyasztott vacsorát megkoronázta a híres „pápai krémes”, ami hasonló a mi krémesünkhöz, de szerintem sokkal finomabb! Késő éjszaka volt, amikor vonatunk befutott a czestochowai vasútállomásra. Itt megint – szervezési hiányosság miatt – kisebb bonyodalom adódott, hiszen a 750 utashoz mindössze 3 autóbusz állt rendelkezésre, hogy eljussunk szálláshelyünkre, a közel 6 km távolságra lévő Jasna Gorai Zarándokházba, melynek bejáratánál II. János Pál pápa szüleinek szobra köszöntött bennünket.         

Másnap reggel, borongós, szitáló esőben – a bőséges reggeli elfogyasztása után – a Fényes Hegy Sanktuarium Totus tuus kapuján átvonulva, a Kordecki teremben folytatódott a program, ahol a helyi pálos szerzetes rend tartományfőnöke, a czestochowai polgármester asszony, hazánk varsói nagykövete, valamint Dr. Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke köszöntött bennünket. Ezt követően – a szintén zarándoklaton lévő Kiskunfélegyháza környékéről érkező zarándokok – rögtönzött tangóharmonika koncerttel kedveskedtek nekünk. Nagyon szép Mária énekeket énekeltünk, így köszöntöttük a czestochowai Madonnát. A csoportunkkal érkező újmisés pálos atyák mutatták be a szentmisét. A szentmise előtt a Kegykép megnyitása nagyon megható volt. Átvonulva a Bazilikában, az újmisés pálos atyák áldásában részesültünk. A délutáni órákban került sor a Lengyel – Magyar barátságot jelképező, Boldog Özsébet ábrázoló díszkút ünnepélyes felavatására, amely Markolt György alkotása, s amelyet Dr. Kövér László avatott fel, és a püspökök és pálos elöljárók áldottak meg. A szobor megáldás után Keresztutat imádkoztunk, a jelenlévő atyák által vezetett nagyon szép elmélkedésekkel. Az esti „Kiáltás” imádkozása után lehetőség nyílt virrasztásra. A kora hajnali ébresztő után búcsút vettünk Czestochowától, és Krakkó felé vettük utunkat. Érkezésünk után zászlókkal, táblákkal, énekszóval vonultunk fel a Barbakán mellett, a Flórián kapun át, a Visztula partján épült város, Krakkó főterére. Az ablakokból barátságosan integető emberek köszöntöttek bennünket. A térre érkezve a Mára templom tornyából magyar zászlót lengetve fogadott bennünket a kürtös, majd megszólalt a kürt hangja. A XIV. századtól a magasabb toronyból minden órában felhangzik élőben a „hejnał” (hajnal) kürtjel szomorú dallama. A kürtös a közepén hirtelen abbahagyja a dallamot, emlékül, mivel a monda szerint a tatárjárás idején az egyik toronyőr észrevette a közeledő ellenséget és riadót fújt, így a városkaput idejében be tudták csukni, mielőtt a mongol hadak meglepetésszerűen megtámadhatták volna a város, azonban a kürtös torkát a mongolok íjjal átlőtték, mielőtt befejezhette volna a dallamot.  A város főterén álló templom a XIII. században épült, majd a XIV. században átépítették gótikus stílusban. Az oltára Európa legnagyobb szárnyas-oltára. Sajnos csak becsukva tudtuk megtekinteni, de így is lenyűgöző volt. Az oltárt díszítő festmény Mária 12 fájdalmát eleveníti meg. A csoportunk többsége megcélozta a helyet, „ahol Lengyelország szíve dobog”, a Wawelt.  Én, több zarándoktársammal együtt, inkább a Mária templomban töltöttük az időt, imádkozva a Mária kápolnában, majd egy kis sétával bekukkantottam a Posztócsarnok árkádokkal díszített falai közé. Aztán megpihentem a téren, az impozáns Miczkiewicz - emlékmű tövében, egy kis eleséget szórva az odasereglő galamboknak. A téren álló Mária kápolnában egy kis csokrétával köszöntöttem, és kértem Szent Antal segítségét. Utunk utolsó állomása a Kassán a Dóm volt. A fogadtatás itt már sokkal hűvösebb, kimértebb volt. Valahogy hiányzott a lengyel nép természetes kedvessége, derűje, öröme. A bemutatott szentmise utáni koszorúzást követőn, hazaindultunk. Bár késő éjszaka érkeztünk Budapestre, a fáradtságot felülmúlva fülemben ott csengett a lengyelek kedves éneke, a Bárka-dal, amely II. János Pál pápa kedvenc éneke  volt, s amelyről így emlékezett meg szentéletű pápánk  :                                    

 „ A "Bárka"- dal huszonhárom éve kísér. Ez a dal hívott el hazámból 23 évvel ezelőtt, és nem tudtam elszakadni tőle ezek alatt az évek alatt. Ez a dal, az Oázis Mozgalom dala vezetett el huszonhárom évvel ezelőtt hazámból. A fülemben csengett, amikor meghallottam a konklávé döntését. És ettől a daltól, mindezen évek alatt nem tudtam elszakadni. A haza valamilyen rejtett sugallata volt. A különböző egyházi útjaimon is vezetőm volt ez a dal, többször elvezetett ide is, a krakkói Bloniára, a Kosciuszko-domb alá.” Ezt a dalt sokmilliós tömeg énekelte neki a krakkói Blonián.”   

Én is ezzel a dallal köszönöm meg a sok kegyelmet, amelyet az Úr adott ezen a zarándoklaton.

 Én is ezzel a dallal köszönöm meg a sok kegyelmet, amelyet az Úr adott ezen a zarándoklaton.

„Jézus egyszer kijött a partra,

bárkájából lelkeket lelni,

kik igével keresik Istent.

Ó Mester, szemed ott rám tekintett,

ajkad nevemet mondta tisztán.                         

Bárkámat otthagytam a parton,                                 

s Veled együtt, másra halászom már.                         

Uram, tiszta szívem a kincsem,                             

mert szegénynek születtem én,                                 

s két kezem a munkára termett.                             

Tudom, neked kell az én szívem,                                 

s dolgos napjaim hite tiéd,                                     

s zord magányom és izzadságom.                                 

És most együtt megyünk a vízre,                         

lelkek tengerén halászunk már,                             

Szent Igédnek hívó szavával.                                

Ó Mester, szemed ott rám tekintett,

ajkad nevemet mondta tisztán.                         

Bárkámat otthagytam a parton,                                 

s Veled együtt, másra halászom már    ”.

Forrás: Tausz Rózsa