ITT JÁRTAM…
2012. július 2. (hétfő) 11:31
Fekete Madonna zarándokvonat Czestochowába
2012. június 25-27.
„Eljöttünk a Fényes Hegyre
ide vágyik minden nép,
mert itt vár ránk Urunk Anyja,
ki nekünk is a jó Anyánk.
Bár az arcod megsebeztük,
szemed mégis ránk tekint,
s így tehozzád bizalommal jöhetünk;
Madonna, Fekete Mária,
Fogd meg jól a kezünket!
Madonna, Fekete Mária,
Védd Hazánk és egyházunk!”
Lelki megújulásunkért!
Összetartozásunkért! Ez volt a jelmondata a Misszió Tours által
szervezett, 750 fős vonatos zarándoklatnak. Budapest, Nyugati pályaudvar,
reggel 5 óra. A 10. vágánynál meghirdetett találkozási ponton több százan
várakoztak, amikor odaérkeztem. A szervezők felsorakoztak tábláikkal, így
nagyon könnyű volt megtalálni útitársaimat, akikkel együtt töltöttük ezt a 3
napot. Nagy öröm volt látni a zarándoklat lelki vezetőit: Dr. Takács Nándor
nyugalmazott székesfehérvári püspök urat, Dr. Székely János Esztergom –
Budapesti Főegyházmegye segédpüspökét, Tamás Józsefet, aki a Gyulafehérvári
Főegyházmegye segédpüspöke, Bátor Botond atyát, a pálos rend tartományfőnökét
és a többi, zarándoklatunkon résztvevő pálos szerzetes atyákat, valamint az – Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről – érkező csoportokat kísérő lelki vezetőket.
Miután elfoglaltuk helyünket a Nosztalgia vonaton, Isten áldásával elindultunk.
Szlovákián / Felvidéken át utaztunk, ahol további testvérek csatlakoztak
hozzánk. Kisebb bonyodalmak után ( mozdony csere, közel 2 órás késés, vagonok
lekapcsolása miatti átcsoportosítás ) érkeztünk meg zarándoklatunk első
állomására Wadowicebe, boldog II. János Pál pápa szülővárosába. 1920. május
18-án itt látta meg a napvilágot, itt keresztelték meg, és itt nevelkedett a
szentéletű pápa. Sajnos sem a szülőházát, sem az ideiglenes múzeumot (idő
hiányában ) nem tudtuk megtekinteni – talán majd egy következő zarándoklat
alkalmával sort kerítünk rá. A
Bazilikában bemutatott szentmise azonban sok mindenért kárpótolt bennünket.
Isten próbára teszi az alkalmazkodó képességünket, türelmünket, de meg is
ajándékoz bennünket J. Ezt követően folytattuk utunkat Czestochowába. A
szép táj, a dombok övezte települések látványa rabul ejtette szívünket. A
vonaton elfogyasztott vacsorát megkoronázta a híres „pápai krémes”, ami hasonló
a mi krémesünkhöz, de szerintem sokkal finomabb! Késő éjszaka volt, amikor
vonatunk befutott a czestochowai vasútállomásra. Itt megint – szervezési
hiányosság miatt – kisebb bonyodalom adódott, hiszen a 750 utashoz mindössze 3
autóbusz állt rendelkezésre, hogy eljussunk szálláshelyünkre, a közel
Másnap reggel, borongós, szitáló esőben – a bőséges reggeli elfogyasztása után – a Fényes Hegy Sanktuarium Totus tuus kapuján átvonulva, a Kordecki teremben folytatódott a program, ahol a helyi pálos szerzetes rend tartományfőnöke, a czestochowai polgármester asszony, hazánk varsói nagykövete, valamint Dr. Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke köszöntött bennünket. Ezt követően – a szintén zarándoklaton lévő Kiskunfélegyháza környékéről érkező zarándokok – rögtönzött tangóharmonika koncerttel kedveskedtek nekünk. Nagyon szép Mária énekeket énekeltünk, így köszöntöttük a czestochowai Madonnát. A csoportunkkal érkező újmisés pálos atyák mutatták be a szentmisét. A szentmise előtt a Kegykép megnyitása nagyon megható volt. Átvonulva a Bazilikában, az újmisés pálos atyák áldásában részesültünk. A délutáni órákban került sor a Lengyel – Magyar barátságot jelképező, Boldog Özsébet ábrázoló díszkút ünnepélyes felavatására, amely Markolt György alkotása, s amelyet Dr. Kövér László avatott fel, és a püspökök és pálos elöljárók áldottak meg. A szobor megáldás után Keresztutat imádkoztunk, a jelenlévő atyák által vezetett nagyon szép elmélkedésekkel. Az esti „Kiáltás” imádkozása után lehetőség nyílt virrasztásra. A kora hajnali ébresztő után búcsút vettünk Czestochowától, és Krakkó felé vettük utunkat. Érkezésünk után zászlókkal, táblákkal, énekszóval vonultunk fel a Barbakán mellett, a Flórián kapun át, a Visztula partján épült város, Krakkó főterére. Az ablakokból barátságosan integető emberek köszöntöttek bennünket. A térre érkezve a Mára templom tornyából magyar zászlót lengetve fogadott bennünket a kürtös, majd megszólalt a kürt hangja. A XIV. századtól a magasabb toronyból minden órában felhangzik élőben a „hejnał” (hajnal) kürtjel szomorú dallama. A kürtös a közepén hirtelen abbahagyja a dallamot, emlékül, mivel a monda szerint a tatárjárás idején az egyik toronyőr észrevette a közeledő ellenséget és riadót fújt, így a városkaput idejében be tudták csukni, mielőtt a mongol hadak meglepetésszerűen megtámadhatták volna a város, azonban a kürtös torkát a mongolok íjjal átlőtték, mielőtt befejezhette volna a dallamot. A város főterén álló templom a XIII. században épült, majd a XIV. században átépítették gótikus stílusban. Az oltára Európa legnagyobb szárnyas-oltára. Sajnos csak becsukva tudtuk megtekinteni, de így is lenyűgöző volt. Az oltárt díszítő festmény Mária 12 fájdalmát eleveníti meg. A csoportunk többsége megcélozta a helyet, „ahol Lengyelország szíve dobog”, a Wawelt. Én, több zarándoktársammal együtt, inkább a Mária templomban töltöttük az időt, imádkozva a Mária kápolnában, majd egy kis sétával bekukkantottam a Posztócsarnok árkádokkal díszített falai közé. Aztán megpihentem a téren, az impozáns Miczkiewicz - emlékmű tövében, egy kis eleséget szórva az odasereglő galamboknak. A téren álló Mária kápolnában egy kis csokrétával köszöntöttem, és kértem Szent Antal segítségét. Utunk utolsó állomása a Kassán a Dóm volt. A fogadtatás itt már sokkal hűvösebb, kimértebb volt. Valahogy hiányzott a lengyel nép természetes kedvessége, derűje, öröme. A bemutatott szentmise utáni koszorúzást követőn, hazaindultunk. Bár késő éjszaka érkeztünk Budapestre, a fáradtságot felülmúlva fülemben ott csengett a lengyelek kedves éneke, a Bárka-dal, amely II. János Pál pápa kedvenc éneke volt, s amelyről így emlékezett meg szentéletű pápánk :
„
A "Bárka"- dal huszonhárom éve kísér. Ez a dal hívott el hazámból 23
évvel ezelőtt, és nem tudtam elszakadni tőle ezek alatt az évek alatt. Ez a dal,
az Oázis Mozgalom dala vezetett el huszonhárom évvel ezelőtt hazámból. A
fülemben csengett, amikor meghallottam a konklávé döntését. És ettől a daltól,
mindezen évek alatt nem tudtam elszakadni. A haza valamilyen rejtett sugallata
volt. A különböző egyházi útjaimon is vezetőm volt ez a dal, többször
elvezetett ide is, a krakkói Bloniára, a Kosciuszko-domb alá.” Ezt a dalt sokmilliós
tömeg énekelte neki a krakkói Blonián.”
Én
is ezzel a dallal köszönöm meg a sok kegyelmet, amelyet az Úr adott ezen a zarándoklaton.
Én is ezzel a dallal köszönöm meg a sok kegyelmet, amelyet az Úr adott ezen a zarándoklaton.
„Jézus egyszer kijött a partra,
bárkájából lelkeket lelni,
kik igével keresik Istent.
Ó Mester, szemed ott rám tekintett,
ajkad nevemet mondta tisztán.
Bárkámat otthagytam a parton,
s Veled együtt, másra halászom már.
Uram, tiszta szívem a kincsem,
mert szegénynek születtem én,
s két kezem a munkára termett.
Tudom, neked kell az én szívem,
s dolgos napjaim hite tiéd,
s zord magányom és izzadságom.
És most együtt megyünk a vízre,
lelkek tengerén halászunk már,
Szent Igédnek hívó szavával.
Ó Mester, szemed ott rám tekintett,
ajkad nevemet mondta tisztán.
Bárkámat otthagytam a parton,
s Veled együtt, másra halászom már ”.
Forrás: Tausz Rózsa